1. A nagy célokat mindig bontsd le apró lépésekre!
Ha azt a feladatot kapnád, hogy a következő egy hétben készíts el egy 42 oldalas jelentést, akkor szerinted mi lenne a célravezetőbb? Ha A, azt tűznéd ki, hogy 7 nap alatt megírd a 42 oldalt vagy B, azt, hogy minden nap írsz hat oldalt hét napon keresztül?
1981-ben két kutató, Albert Bandura és Dales Schunk modellezett valami hasonlót. 7-10 éves gyerekekkel dolgoztak. A csoport egyik felének azt javasolták, hogy alkalmanként oldjon meg hat feladatot. A másik felének azt, hogy hét alkalom alatt végezzen 42 feladattal. Mi történt? A kisebb lépésekben haladó csoport hamarabb végzett és pontosabb válaszokat adott! Egészen pontosan az első csoport összesen 147 percet töltött munkával és 80%-ban volt eredményes, míg a második 203 percen át dolgozott és 40%-ban adott jó válaszokat. Mi ennek a jelentősége? Az, hogy akkor jársz jobban, ha a nagy cél kitűzése után először megtervezed az apró lépéseket és csak utána vágsz bele!
2. Tedd szokássá, ahogyan a részcélok eléréséért dolgozol!
Ha egy tevékenység elvégzése mellé időpontot és helyszínt rendelsz, máris elültetted egy szokás alapjait. Wendy Wood és tudóstársai két dolgot állapítottak meg, amikor csoportok napi viselkedését tanulmányozták. Akik szokásukká tették, hogy a céljaikért napi rendszerességgel dolgoznak egyrészt kevésbé voltak stresszesek a munkától, másrészt sok lépés automatizálódott számukra és a cselekvés nem terhelte meg az elméjüket.
Mit jelent ez számodra? Ha előbbre akarsz jutni pénzügyileg, vagy épp a karrieredben legyenek bizonyos rutinok, amelyeket RENDSZERESEN megteszel. Stephen King, a világ egyik legismertebb írója például azt mondja, ő minden nap ír tíz oldalt, ha esik, ha fúj, ha van kedve, ha nincs. Egyszerűen ez vált SZOKÁSÁVÁ – így könnyebb megtennie, mint nem tennie. Te is beépíthetsz minden napodba 20 perc tanulást vagy fél óra mozgást vagy heti egy találkozót a mentoroddal, társaddal, stb.
3. A folyamatra koncentrálj, ne a végeredményre!
Ez talán a legfontosabb. Ha az előbbi példánál maradunk, néha motiváló lehet azt mondani, hogy „Megírok egy könyvet”. Vagy talán azt, hogy „Előteremtek x mennyiségű forintot”. De segít-e az, ha csak a végeredményre koncentrálsz?
Ha jobban belegondolsz, valójában nem úgy történnek a dolgok, hogy leülsz, nekiállsz és megírod azt a könyvet. Sokkal valószínűbb, hogy írsz egy fejezetet vagy egy tartalomjegyzéket. Netán hozzálátsz a kutatómunkának. A kérdés, amelyet érdemes feltenned magadnak, így hangzik: mire kellene összpontosítanom, hogy ÉLVEZNI tudjam a munka folyamatát? A „megírom a könyvet” cél távoli és kevéssé megfogható. Az „élvezem, ahogy az összeszedett információkat fejezetté formálom” lépés az írás folyamatáról szól és kedvet csinál a munkához. Barry Zimmerman és Anastasia Kitsantas kutatásuk során lányokat tanítottak darts-ozni. Az egyik csoportnak az volt a feladata, hogy a folyamatra összpontosítson: egészen konkrétan a dobás két utolsó lépésére – az alkar függőleges mozgására és az ujjak cél felé történő mozdítására. A másik csoporttól azt kérték, hogy a lehető legnagyobb érték eltalálására törekedjenek (0-7-ig a tábla kiszemelt szegmensében). Az első csoport minden alkalommal legyőzte a másodikat. Mit jelent ez számodra? Lehet, hogy a teljesítményt könnyebb az elért végeredmény szempontjából mérni, de te messzebbre jutsz, ha a folyamatra, a részlépésekre koncentrálsz, azokat tervezed meg alaposan és hajtod végre következetesen.
