Hogyan mész a hideg vízbe?

Nagyon hideg vízbe szerintem senki sem szeret igazán belemenni. Még meleg, nyári napokon is kétféle stratégiát szoktam megfigyelni. a, essünk túl rajta gyorsan: ugrás! b, kis dózisokban el bírom viselni, centiről-centire haladok, aztán, ha már derék fölé ér, egyszer csak bedőlök, háromra. (Én egyébként ez utóbbi vagyok.) Mit gondolsz, melyik típusú ember a sikeresebb? Ahogy Pál Feri atya mondaná: ez egy beugratós kérdés, gyanakodjatok! Mondom, mit gondolok erről: a lényeges kérdés nem az, hogy lassan, vagy gyorsan mész be a vízbe. Hanem az, hogy bemész-e, vagy kint maradsz a parton! Aki vállalja a cselekvés elindításának (KEZDEMÉNYEZÉS) nehézségét, az arathatja le a vállalkozás jutalmát (ÖNFELEDT FÜRDÉS – két perc alatt megszokjuk a hideg vizet). Aki kint marad, kimarad az élményből. Most lehet, hogy azt mondod – no igen, de az életben az, aki kezdeményez, akár bele is bukhat a próbálkozásba. Ez igaz. De tudod, hogy mit érdemes ezzel kapcsolatban megjegyezni? Hogy a sikeres emberek mindig több kudarcot tudnak a hátuk mögött, mint az átlagosak. Többet próbálkoznak, a hibáikból többet tanulnak, a tapasztalataik alapján eredményesebben jutnak el a célig. Az átlagos ember hozzájuk képest biztonságban van. És áll a középszer langyos állóvizében, hogy stílszerű maradjak. De nem jut előbbre – marad ott, ahol volt. Fontos feladat: tégy ma meg egy első lépést, vágj bele, lépj oda, kérdezz, mutasd meg! Nem a lépés nagysága számít, hanem az, hogy szoktasd rá magad a kezdeményezés erényére. Ez a győztesek hozzáállása!