A kockázat azé, aki belevág. A kritikát is az kapja, aki kezdeményez. De tudod mit? Sikert is csak az érhet el, aki nemcsak álmodozik a tervei megvalósításáról, hanem fel is vállalja őket. A másik oldalon ott a többség: ők nem kezdeményeznek, nem kérnek a megítéltetésből. Biztonságban vannak. A rutin kiszámítható biztonságában. Egy baj van csak: a rutin kiszámíthatósága unalmas. És nem visz előre. Az élet pedig csak fejlődésben vagy visszafejlődésben képzelhető el. A Mentoring Műhely mai epizódjában egy pofonegyszerű gyakorlatról lesz szó, amelytől minden felnőtt zavarba jön, de a gyerekek nem! Nézd meg a videót!
A legtöbb ember sosem hozza ki magából a legtöbbet. Az eredményeik, az életük minősége csak töredékei annak, aminek elérésére képesek lennének. Miért? Mi állít meg oly sokunkat? A félelem.
De a félelem végül is nem valóságos.
Persze, valóságosnak tűnhet: a kalimpáló szív, a remegő térdek, az izzadó tenyér. De amitől félünk, végső soron nem több mint egy illúzió. Elménk terméke.
Hiszen nem a póktól félsz. Nem maga a telefonhívás ijeszt meg, amikor felhívsz egy idegent. Ami megijeszt, az az, ahogy elméd megcímkézi ezeket a dolgokat. A félelem csak az elmédben létezik – az elméd értelmez bizonyos dolgokat félelmetesként.
Feladat mára: jusson eszedbe, hogy a félelem rosszabb, mint a szembenézés félelmünk tárgyával. Írj le három dolgot, amit jó lenne megtenned (például karriered vagy kapcsolatod javítása érdekében), három olyan dolgot, ami stresszel és szorongással tölt el.
_______________________________________
_______________________________________
_______________________________________
Aztán válaszolj ezekre a kérdésekre: Ha megteszem ezeket a dolgokat…
-belehalok?
-megsebesülök, vagy mást sebesítek meg?
-vagy, mindez esetleg segít a munkámban/magánéletemben?
Ha csak a harmadik kérdésre válaszoltál igennel, tudod mit kell tenned. (feladat forrása: DarrenDaily)
-Szalay Ádám
