A mai blogbejegyzés egy hasonló, képzeletbeli levélről szól, de ezt nem a kedvesed írja neked, hanem az egyik fontos Célod. Amelyet elhanyagoltál. Nem a szerelemről szól, hanem az elvesztegetett lehetőségről. Radikális levél, tettekre sarkall. A lényeg, hogy végre lehetőséget kapj, hogy megtudd, mit mondanának neked mindazok a célok, vágyak, remények, amelyeknek esetleg hátat fordítottál.
Íme, a gondolat, amellyel szeretném, ha most eljátszanál: ha az álmaid, a vágyaid, a céljaid szólni tudnának hozzád, vajon mit mondanának? Remélem, hogy mindegyikért küzdesz, dolgozol, hogy egyiktől sem fordultál el. Hogy egyik Célod sem írna neked ehhez hasonló levelet:
„Kedves János (ide behelyettesítheted a neved)!
Én vagyok az. A Célod. Talán már tudod, miről szól majd ez a levél. Talán sejtetted, hogy előbb-utóbb szembesülnöd kell a tényekkel. Rólunk van szó – kettőnkről. Az a helyzet, hogy vége. Nem működik a dolog közöttünk. Emlékszem még, hogy az elején mennyi szenvedéllyel ecsetelted a közös jövőt és a fantasztikus dolgokat, amelyek ránk várnak. Aztán mégis hiába vártam. A szenvedélyre, a figyelemre. Hogy meg is tedd, amit ígértél.
Miért hanyagoltál el? Miért kellett folyton a kifogásaidat hallgatnom? Az állandó halogatás, az egy helyben toporgás az idegeimre ment. Nem bírom tovább. Évekig hallgattam, milyen fantasztikus üzletbe vágsz bele, milyen gyönyörű helyekre jutunk el, hogy egyszer összejönnek a dolgok és minden este gyönyörködünk majd a naplementében a vízparton. És ahogy másoknak beszéltél rólam: a szívem majd’ kiugrott a helyéből. Aztán nem történt semmi. Merthogy féltél… De mitől félsz? Csak én vagyok az, a célod! Minden reményed, minden vágyad, állítólag. Én is akartam ezt, ugyanannyira mint te. De elfogyott a türelmem. Ne szédítsük egymást tovább.
És ne is próbálj meggyőzni, hogy mostantól majd más lesz. A cselekedeteid, jobban mondva azok hiánya, sokkal hangosabban beszél minden szavadnál. Ha igazán akartad volna, sikerült volna, te is tudod. Persze, ahhoz elkötelezettség és kemény munka kellett volna, de te erre képtelen voltál. Mindig csak azt hangoztattad, hogy meg kell várni, amíg a dolgok rendeződnek, amíg összeszeded magad, amíg találsz valakit, aki támogat. Sajnálom, elég volt! Keresek valakit, aki hajlandó tenni értem, aki nem keres kifogásokat, aki végigcsinálja, amit kitalált!
További sok sikert: a CÉLOD!”
A levél szerzője: Gary Ryan Blair
