Mi lenne, ha csak egyetlen percre elképzelnéd, hogy ZSIRÁF vagy? Az afrikai szavannákon élsz, a nyakad több mint két méter hosszú. Néha látod, amint egy szafarizó embercsoport fényképeket készít rólad. De a legfontosabb különbség közted és az emberek között nem a kamera és nem a nyak mérete. Hanem az, hogy te és zsiráf barátaid az esetek döntő többségében olyan döntéseket hoztok, amelyek azonnali megtérüléssel kecsegtetnek benneteket.
– ha éhesek vagytok, odasétáltok egy magas fához, hogy a lombjából legeljetek
– ha vihar közelít, megbújtok a bozótosban
– ha észreveszitek, hogy veszélyt jelentő oroszlánok járnak a közelben, odébb szaladtok
A zsiráf-lét minden napja így telik: csaknem összes döntésed – hogy mit eszel, hogy miként kerülöd el a ragadozókat – azonnali hatással van az életedre. A kutatók ezt az AZONNALI MEGTÉRÜLÉSEK KÖRNYEZETÉNEK nevezik. Egy ilyen környezetben az életed erősen jelen-orientált.
Most változtassunk a felálláson és képzeld el, hogy te az egyik ember vagy, aki a dzsipben zötyögve boldogan fotózza a zsiráfokat. A legfontosabb különbség így foglalható össze: amíg a zsiráfok a jelen problémáival vannak elfoglalva, addig az emberek leginkább a jövő problémáin aggodalmaskodnak. Az emberi társadalom ugyanis manapság egy másik rendszerben működik: ez a KÉSLELTETETT MEGTÉRÜLÉSEK KÖRNYEZETE.
Emberi döntéseink legtöbbször nem hoznak azonnali eredményt: ma elmégy dolgozni, de majd csak egy hónap múlva fizetnek ki. Félreteszel a nyugdíjadra, de majd csak évtizedek múltán élvezheted előrelátásod gyümölcsét.
Mi zajlik tehát a fejedben, miközben a dzsipben zötykölődve készíted a zsiráf-fotókat? Lehet, hogy hasonló gondolatok: “Nagyon jól érzem itt magam. Igazán fantasztikus lehet a parkőröknek, akik nap mint nap ilyen környezetben dolgozhatnak. Apropó, munka. Vajon a helyemen vagyok? Azzal foglalkozom, amit szeretek? Vagy váltanom kellene? Egyáltalán, mihez értek én azon kívül, amit most csinálok?”
SAJNOS, a késleltetett megtérülések környezete gyakran vezet szorongáshoz. Miért? Mert az emberi agyat nem erre a környezetre tervezték. A ma élő emberéhez hasonló agy körülbelül 200 000 évvel ezelőtt alakult ki őseink fejében. Egy olyan környezetben, amely leginkább a zsiráfok szemszögére emlékeztet. Azonnali döntések, azonnali megtérüléssel, vagy – hibás döntés esetén – azonnali katasztrófával. Az utóbbi félezer év fejlődése változtatott csak jelentősen ezen a helyzeten – az utóbbi száz évben pedig annyi minden történt, hogy manapság meg sem lepődünk, ha MINDEN NAP valamilyen újdonság miatt kapkodjuk a fejünket.
Belső fejlődésünk ezzel nem tud lépést tartani. Sok ezer évvel ezelőtt, az ősember ilyen kihívásokkal szembesült:
– ragadozó közelít – stresszt érzek – rohanok – megmenekülök – megkönnyebbülök
– mennydörgés szaggatja fel a szavanna csendjét – stresszt érzek – menedéket keresek – megkönnyebbülök
– szomjazom – stresszt érzek – vizet keresek – megkönnyebbülök
Az emberi agy úgy alakult ki, hogy ebben a környezetben, az azonnali megtérülések környezetében tudja kezelni a stresszt és a szorongást. Ehhez képest manapság mi a helyzet? Megváltozott a környezet és megváltoztak a stresszforrások is.
– Vajon jövő hónapban is tudom majd fizetni a számláimat?
– Megkapom az előléptetést, vagy beleragadok ebbe a pozícióba?
– Rendbe tudom tenni a kapcsolatomat, vagy elhagynak?
A késleltetett megtérülések környezetének problémáit nagyon ritkán lehet itt, a jelenben megoldani. A szorongásaink fő oka tehát leginkább a rendszerbe kódolt bizonytalanság.
Köszönjük, kedves tudósok, most már értjük… De mit tehetünk ellene?
1. Az egyik lehetőség, hogy a bizonytalan elemek egyikét legalább részben mérhetővé teszed. Például: nem tudhatod biztosan, hogy jól kijössz-e majd abból a pénzből, amelyet nyugdíjasként kapsz, de megbonthatod a bizonytalanság falát azzal, hogy meghatározod, mennyit teszel félre havonta. Azt sem tudhatod biztosan, hogy kapsz-e majd állást, ha lediplomáztál, de azt megmérheted, meghatározhatod, hogy hány vállalatot keresel meg gyakornoki programok után kutatva. Azt sem tudhatod, mikor találod meg az igaz szerelmet, de azt meghatározhatod, hány új emberrel ismerkedsz meg havonta. A mérhetővé tétel nem a végső csodamegoldás a szorongásra, de bizonyítottan csökkenti a bizonytalanság nagyságát.
2. A második lehetőséged, hogy újraállítod a “szorongás-fókuszt”: a hosszú távú probléma helyett egy olyan napi rutinra összpontosítasz, amely segít majd megoldani a hosszú távú problémát.
– Ahelyett, hogy az egészséges öregkor miatt aggodalmaskodnál, aggódj azon, hogy ma is el tudsz-e menni egy egészségügyi sétára.
– Ahelyett, hogy azon idegeskednél, átmész-e majd a vizsgán, idegeskedj inkább azon, hogy a mai napon elegendő percet (órát) tudj tanulással tölteni.
– Ahelyett, hogy azon szoronganál, le tudsz-e fogyni az esküvődre, szorongj azon, hogy ma este egy egészséges (diétás) vacsorával tudj megelégedni.
Ez a stratégia összehangolja a két rendszert: azonnali megtérüléseket kínál, miközben a hosszú távú eredményességen dolgozol.
Írd meg, ha van ötleted, milyen példákkal lehetne még szemléltetni az 1-es (mérhetővé tétel) és a 2-es (szorongásfókusz-váltás) pontot.
Boldog szorongásmentességet mindenkinek! (forrás: James Clear)
-Szalay Ádám
